Kiskunlacháza

Önkormányzat, Hivatal

Intézmény, szervezet

Kultúra, szórakozás

ÁROP információk »
Ma: 114
E hónapban: 1169
Összesen: 359235


Nyomtatás E-mail
2008. February 25.
   

Badacsonytördemic

badacsonytordemici_cimer.jpg


Badacsonytördemic a tapolcai medencében elhelyezkedő legjelentősebb tanúhegy a 438 m. magas Badacsony hegy északi lábánál és lejtőjén elhelyezkedő barátságos, tiszta levegőjű, nyugodt pihenést nyújtó község. A föléje tornyosuló hegy kitűnő kiránduló és túrázó hely. Lakóinak száma 941 fő. A település karnyújtásnyira van a nyüzsgő Balatontól, de itt csend, kikapcsolódás és hamisítatlan falusi környezet vár az idelátogató vendégekre. Különleges geológiai, botanikai és zoológiai értékei valamint egyedülállóan szép táji adottságai (bazaltorgonák, kőomlások stb.) miatt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Kedvező éghajlata miatt sok mediterrán vidékre jellemző nővény megtalálható itt.

Területe már a bronzkorban és római korban is lakott volt Az innen előkerült régészeti leletek a keszthelyi Balaton múzeumban találhatók. Első okleveles említése 1297-ből való, Terra Turdemiz néven. A középkorban egytelkes nemesek lakták, erre utalt korábbi neve, a Nemestördemic is. A török időszak alatt teljesen elpusztult 1574-től az összeírók szerint teljesen elpusztított és elhagyott helyként szerepel. Egészen 1696-ig meg sem említik a települést, ekkor 17 nemes portáját jegyzik fel.
 

Csak 1750-es évektől kezdik írásos anyagok újra említeni. 1764-ben a nemestóti nemes Szabó család birtokolja. 1784-ben a II. József császár-féle térkép szerint a Cságoly malom már áll. 1836-ban gróf Eszterházy család uralja Tördemicet. Eredetileg Zala megyéhez tartozott. Nemesi falu jellege 1848-ban szűnt meg. 1890-ben kezdődik meg a hatalmas méretű filoxera járvány, amely nagy pusztítást okoz 1891-ben és 1896-ban pusztító jégeső veri el a termést .A 20. század,ami ekkor áldásnak tűnik később katasztrófaként jelentkezik a hegy életében. Új virágkora az 1908-ban Budapest - Tapolca vasútvonal megépülésével kezdődik. A település igazi fejlődése az 1920-as években indul, amikor Debrecenyi Gyula volt a plébános, ekkor alakul ki a mai főutca, a környékben elsőként bazalt kővel kirakva, megépül a nagyiskola, lecsapolják az Eger patak vizét, megalakul a Lábdi Főrdő Egyesület és a Hitel és Hangya Szövetkezet. A hálás utókor utcát nevezett el róla. 1941-ben épült meg az első kultúrotthona. 1950-ben neve Nemestördemicről Badacsonytördemicre változott. Erre az időszakra esik önállóságának elvesztése a szomszédos Badacsonytomajhoz csatolják, ez az állapot egészen rendszerváltásig fennállt, sokat késleltetve a település fejlődését. A település a badacsonyi borvidék része. Lakói a szőlőtermesztés és bortermelés mellett főként idegenforgalomból élnek.

forrás: www.badacsonytordemic.hu


 

 

Kraszna

 

kraszna_cimer.jpg
Kraszna egyik legszebb fekvésű, dicső történelmi múltat idéző, urbanizálódó nagyközsége Szilágynak. Területén, az ősi Krasznavár körül létesült a Szent István-i magyar állam egyik legkorábbi alapítású megyéje, Kraszna vármegye. Kraszna folyó, Krasznavár, Kraszna község, Kraszna vidéke mind olyan földrajzi fogalmak, amelyek az itt átfolyó Kraszna vizével kapcsolatosak. Kraszna a több irányból (Zilah, Csucsa, Szilágysomlyó, Nagyfalu) érkező utak metszéspontjában, a folyó árterületét balról szegélyező teraszon települt. Az utak a falu központjában kiszélesült térre futnak össze, itt áll a község középkori, gótikus temploma, és valószínűleg ezen a helyen állott a Kraszna vármegye magvát alkotó Krasznavár is, amelyet mindmáig nem sikerült régészetileg azonosítani. Jobbára a falu az ide sugarasan összefutó utak mentén települt, alaprajza emiatt sugaras szerkezetű.

A mintegy 6850 hold területen fekvő nagyközséget keleten és nyugaton egy 300–350 méter átlagmagasságú dombsor szegélyezi. Ennek részei: Egyházfele, Bakócsere, Tippan, Kistalló, Sűrű, Rózsás, Csere, Mál, Észak- és Dél-Szovárkó, Csutkos, Csonkás, Mocsár-hegy, Nósza-hegy, Kis- és Nagy-hegy. Erdőkoszorúzta szántókkal, legelőkkel, szőlőskertekkel borított dombok ezek. A falu határában ömlik balról a Krasznába a Ráton felől érkező Martóca, valamint a Ludvány, az Oláh- és a Bükk-patak. Aprócska csermelye, a Cilus a Péntek utca irányából folyik a nagypatak felé. Kraszna és Varsolc között ömlik a Krasznába a Magyarkecelből érkező Kólicka, összefolyásuknál ma a gyűjtőtó terül el. A folyó névadójának a Meszes-hegység és erdős nyúlványa (Bogárfű-erdő, Coasta Bogardului) peremén, zárt tömbökben élő szlávokat tekintjük. A velük való együttélés során vették át e nevet az itt letelepedett magyarok.

Györffy György szerint a szláv Kraszna (Kraszno) helynév megfelel a magyar Széplak helyneveknek, amelyek udvarhelyet, nagybirtokközpontokat jelentenek. Széplak nevű udvarhellyel rendelkeztek a Gutkeledek Közép-Szolnokban (ma: Szamosszéplak), a Turulok Bihar megyében (Berettyószéplak), de Széplak elnevezés rejlik a szilágysági Krasznában is, s így ennek eredete méltán kereshető a Csolt-nem itteni nyári udvarhelyében. Köztudott, hogy Kraszna területe az államalapításkor a Csolt-Vata nemzetség nyári legelőterülete, birtokközpontja volt.

forrás: www.kraszna.ro


Móricgát
moricgat_cimer.jpg

A település területén az első hiteles régészeti forrás a bronzkorból való. Jelentős mennyiségű égetett agyagedény maradvány került a felszínre a volt termelőszövetkezet központjától mintegy 500 m-re. A szakemberek bebizonyították az eszközök 3500-3800 éves eredetét. Ezeket a tárgyakat a keleti sztyeppékről bevándorló lótenyésztő pásztornép hagyatékának tekintik. 1972-ben a bronzkori lelőhely közvetlen közelében újabb leletekre találtak.

A szarmata temető a II. sz. végére, a III. sz. elejére nyújt számunkra alaposabb betekintést. Az előkerülő kréta- és kalcedongyöngy, orsógomb, pénz, ezüstkarperecek és a borostyánkő arra enged következtetni, hogy az 1200-as években egy jelentős település temetőjeként használták a feltárt területet. Ezen eszközök, főleg a nagyszámú orsógomb előkerülése arra utal, hogy az őslakosság fő foglalkozása a kendertermesztés és annak feldolgozása volt. Mind a bronzkorból, ill. a római korból feltárt régészeti leletek arra a tényre mutatnak, mely szerint a nagy népmozgások eredményeképpen jelentős társadalmi élet alakult ki a pusztán.

Móricgát (korábbi nevén Móritz Gattya) már a XV. században önálló település volt. Kezdetben a Győaljaiak, majd Kamarás Pál birtoka volt. A gyászos emlékű mohácsi csata után - a többi alföldi településhez hasonlóan - ez a falu is elpusztult. Több mint száz esztendővel később, 1642-ben az elnéptelenedett pusztát Szeged használta. A hajdani móricgáti kőtemplom romja azonban még a XVII. század végén is látható volt. I. Lipót 1702. évi adománylevelében a Jászkunságot a német lovagrendnek adományzat. Ezen iraton találjuk a Jász-kun községek mellett Móritz Gáthy és Sánk pusztát is. Később a szabadság megváltásáért a különböző faluk önként fizettek. A redemptió (önmegváltás) idején a XVII. Században Móricgát pusztáért Kiskunlacháza 2000 forintot fizetett. Móricgát közigazgatásilag sokáig Kiskunlacházához tartozott, Móricgát Szankkal való egyesítése 1893.-ban történt.

A sokáig néptelen puszták legkorábbi lakói Szankon a Szőlősoron, Móricgáton pedig a Sziget dűlőben, a későbbi tanyasor helyén alakították ki a mai település magvát. 1827-ben Szankon tizenkilenc házról történik említés, 181 lakossal. A korabeli feljegyzések szerint Móricgáton ugyanakkor három ház és 41 lakos volt. Az 1930. évi hivatalos felmérés szerint Móricgát kül- és belterületén már 1369-en éltek. A puszták legjavát fokozatosan vonták művelés alá. A kiosztott földeket forintos földeknek nevezték, mivel azokat a gazdák a redemptiókor fizetett forintösszegekre kapták. Egy forint redemptióra akkor mintegy 1200 négyszögöl földet mértek. A földosztások a redemptus gazdákat is kitelepülésre serkentették. Móricgátra ezidőben mintegy 25 család települt ki Lacházáról. Valószínűleg ekkor kerültek a pusztára a Bazsa, Csontos, Deli, Gál, Józan, Józsa, Lukács, Őrsi és Szecsei családok.

1927.-ben építették meg a kisvasutat Kiskunmajsa és Kecskemét között Móricgát érintésével. 1937-38-ban épült a kövesút Móricgát és Jászszentlászló között, amely jelentősen megkönnyítette a pusztai emberek közlekedését. 1942.-ben Szank község kirendeltséget létesített a tanyaközpontban. Posta és orvosi rendelő is üzemelt a kirendeltségen.

Az 1950.-es évek elején felépült a katolikus templom.

A református templomot - mely jelentős részben amerikai adományból épült - 1957.-ben avatták fel.

1959.-ben két tantermes, nevelői lakásos iskola épült Móricgát új faluközpontjában 1963.-ban új intézménnyel lett gazdagabb a falu: a Művelődési Házzal. Móricgát település 1993. június 1-től közigazgatásilag félig önálló település. 1998.-ban épült az új faluház. 2001 óta egész alakos szobor díszíti a faluház udvarát, melyet Szűts Tamás készített.


forrás: www.moricgat.hu